A menstruáció története első részét, amely a kőkorszak és ókor menstruáciás szokásait, hiedelmeit mutatja be ezen a linken olvashatod.
Ahogy közeledünk a középkor felé a menstruációs hiedelmek egyre szégyenteljesebbé váltak, amit az egyre erősödő vallási nézetek, biológia és orvosi ismeretek hiánya táplált. A mai szemmel tragikomikus nézeteket a megértés hiánya táplálta.
A menstruációs vér gyógyító erejének hiedelme a középkorban is megmaradt egy darabig. (később pont ellenkezőjére változott) Úgy hitték a menstruációs vér gyógyítja a leprát. Ugyanakkor egyes korokban a menstruációs vért átoknak is tartották.
Testnedv elmélet
A középkori Európa legelterjedtebb és orvosi körökben elfogadott hiedelme a négy testnedv elmélete volt. Úgy gondolták a test négy folyékony komponensből áll: vér, sárga epe, fekete epe és nyálka. A testnedveknek egyensúlyban kell maradnia az egészség megőrzése érdekében. A nőkről azt gondolták testnedv összetételük hidegebb és nedvesebb mint a férfiaké, akiket melegebbnek és szárazabbnak tartottak. Egy nagyrészt agrártársadalomban, ez segített megmagyarázni miért a nők hordozzák a gyermekeket. A mag elültetése a hideg nedves talajba lehetővé tette annak növekedését szemben a forró száraz talajjal ahol nem gyökerezett volna meg. Ez a nézet egészen a viktoriánus korig a XIX. századig fennmaradt.
Középkori elképzelés volt az is hogy a menstruáló nők toxint bocsátanak ki és betegségeket okozhatnak, hogy a vér tisztátalan és a vér képes megsemmisíteni a mezőgazdasági terményeket.
Vándorló méh
A vándorló méh pedig csak hab a tortán, mely szerint a nők szaporító szerve folyamatosan mozgásban van a nők szervezetében. A testnedvelmélet segített megmagyarázni miért menstruálnak a nők. Amikor az ételt megemésztették, úgy gondolták hogy a szervezet lebontja a négy nedvre. Mivel a férfiak melegebbek voltak, azt hitték jobban meg tudják emészteni az ételüket, és nagyobb arányban tudják nedvekké alakítani. Azonban a nők hidegebb természetük miatt nem tudják megemészteni az ételüket, ami felesleges bőséget eredményez. Az orvosok szerint a felesleges testnedvnek valahogy el kell hagyni a testet, különben stagnálna és problémát okozna. Ezért menstruáltak a nők minden hónapban hogy megszabaduljanak ettől a bőségtől. Amikor egy nő teherbe esett úgy gondolták hogy a bőség átalakul tejjé, ami a baba táplálására szolgál. A középkorban is gyakori volt az a hiedelem hogy a menstruáció képes megölni a terményt, sőt a menstruáló hölgy képes volt mérgező gőzöket is lövellni a szeméből. Ebben az időszakban a legelterjedtebb módszer a vér felfogására a rongy volt. Bizonyítékok utalnak rá hogy nedvszívó tőzegmohával fogták fel a vért.
Társadalmi helyzet és menstruációs szokások
A nők társadalmi helyzetétől függött hogyan kezelték menstruációjukat. Egy alacsony származású nő a földeken dolgozva nem foglalkozott a menstruációval. Hagyta hogy szabadon távozzon testéből a havi vérzés. Ezzel szemben egy középkori arisztokrata nő több napra elvonult, valamint a XVI. XVII. században hosszú alsó ingeket viseltek éjjel-nappal. Akkoriban gondot jelentett a vér felfogására szolgáló rongyok helyén tartása. Ha egy nő jobb gazdasági helyzetben volt, hetente kétszer cserélhette a váltóruháját és tisztíthatta egy helyi mosónővel. De nem ez volt a gyakorlat.
Varangyok, békák
A középkorban a görcsöket az ördög művének tartották, amelyeket az egyház démonizált. A görcsöket Éva eredeti bűne emlékeztetőjeként tartották számon, így az egyház nem tett könnyen elérhetővé fájdalomcsillapítókat. Gyógynövényekkel gyógyítottak. Akkoriban általános hiedelem volt hogy a varangyok és békák többféle betegséget gyógyítanak a fogfájástól a bőséges menstruációig. A bőséges menzesz gyógyítására a nők megsütötték a varangyot, a hamut a hüvely közelében viselték vagy porított varangy gyógyszert szedtek. A középkori Angliában vallási szégyenérzet kísérte a menstruációt.
A menstruáló nők óvintézkedéseket tettek hogy más ne vegye észre ha véreznek. Illatos gyógynövényekből álló zacskókat viseltek a nyakukban és derekukon hogy ezzel fedjék el a vér szagát. Annak ellenére hogy a középkori nők a maihoz képest viszonylag ritkán menstruáltak a középkorban, különféle módszerekkel gyűjtötték össze a menstruációs vért.
Vérmoha
A vérmoha nevű növény a menstruációs vér felfogására szolgált, gyakran használták a korabeli egészségügyi betétek anyagaként vagy WC papírként. A vérmoha nevet onnan kapta hogy gyakran használták első segélynyújtásra a csatákban szerzett sebek kezelésére. Akkoriban nem volt széles körben elérhető az alsónemű, így a rongyok helyén tartása nehézséget jelentett a nők számára.
A menstruáló nőket piszkosnak és tisztátalannak tartották, ezért az egyház még mindig tiltotta a fájdalomcsillapítók használatát a görcsök enyhítésére. Havi vérzésük alatt megtiltották a szent áldozásban való részvételt. Egyesek egyenesen azt állították, hogy a menstruációs vér mérgező és károsíthatja a férfi nemi szervet. Mások úgy vélték, ha egy gyermek akkor fogan amikor a nő menstruál a gyermek vörös hajjal és deformáltan születhet.
Mit értettek női menstruáció alatt a középkorban?
A női reproduktív ciklust és nemi szerveket a férfi nemi szervek tökéletlen változatának tekintették. Magukat a nőket pedig a férfiak tökéletlen visszatükröződésének és összességében alacsonyabb rendűeknek vélték. A női nemi szerveket a test belsejében elhelyezkedő befelé forduló szerveknek, a női testet pedig hidegnek és nedvesnek, a férfi testet melegnek és száraznak gondolták. Ezért a női testnek szüksége volt a férfi száraz magjára, hogy a női test egyensúlyba kerüljön. Ez a mag természetesen csak a nő férjétől származhatott, mivel az egyház szigorúan tiltotta a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot. A nők havi vérzése úgy gondolták, hogy a méh felesleges vértől való megszabadulása. Ha ez nem történik meg a méh telítődhetett volna és akár meg is fullaszthatta volna a nőt. A menstruáció megjelenése sok fiatal nő számára azt jelentette hogy a lányok gyermekből nővé értek.
Kimaradó menstruáció
Azokat a nőket akiknek elmaradt vagy kimaradt a menstruációja túl férfiasnak tartották. Többféle gyógymódot alkalmaztak a menstruáció előidézésére. Ezek közé tartoztak a forró fürdők, egyes gyógynövények hüvelybe helyezése vagy olyan gyógynövények fogyasztása mint a rutafű, amelyről úgy tartották hogy meghozza a nő havi vérzését.
Forrás:
https://romanpagan.wordpress.com/menstruation-and-ritual-purity/
https://womeninantiquity.wordpress.com/2023/03/27/menstruation-and-womens-health-in-antiquity/
https://hu.wikipedia.org/wiki/
https://semmelweis.hu/hok/2020/10/22/7347/