Evelin tizenhat cm-es miómájának története 2. rész

Evelyn csupán 31 éves és néhány év alatt csecsemőfőnyi miómája született. Munkája miatt nem próbálkozott az alternatív kezeléssel. Végül a mióma műtéti eltávolítása mellett döntött. Történetének második részében a műtét előtti és utáni napok, otthoni lábadozásának eseményeit ismerheted meg. Evelyn csecsemőfőnyi miómájának története első részét a linkre kattintva olvashatod.

MŰTÉTI ELŐKÉSZÜLETEK

A nyár gyorsan eltelt, igyekeztem netes beszámolókból tájékozódni, felkészülni (említettem már, milyen fantasztikus ez a közösség?) A műtéti koordináló team folyamatosan tartotta velem a kapcsolatot telefonon és e-mailben is. Mindig tudtam mi a következő lépés, ez sok terhet levett a vállamról. Augusztus végére szerveztem le a kötelező vérkép, ellenanyag és mellkas röntgen vizsgálatokat, ezek eredményével kellett érkeznem az altató orvosi vizsgálatra. Ekkorra már annyira beszűkült a méhem, hogy a menstruációm két hónapja kimaradt. Ennek köszönhetően szokatlanul erős vérképpel indultam, az altatóorvos nem győzte dicsérni. EKG vizsgálatot végzett, tájékoztatott a műtét menetéről, nyomtatva kézhez kaptam, mit csomagoljak magamnak, hogyan készüljek a beavatkozásra.

Evelyn a csecsemőfjnyi miómával 2022 májusban. Forrás. mioma.hu közösség

MŰTÉTET MEGELŐZŐ NAP

Otthoni hashajtást rendelt el az altatóorvos a tőle kapott belsőleges oldattal, nem kellett sem kiváltanom, sem fizetnem érte. Egész nap csak üres folyadékot, szűrt leveket, teát, kefirt, natúr joghurtot ihattam. Receptre vérhigító szurit írtak, ebből egyet magamnak otthon műtét előtti este be kellett adnom. Megmutatták, hogyan csináljam, eléggé féltem tőle, de végül rájottem, hogy egyáltalán nem bonyolult és nem fájdalmas. A műtétek előtt kötelező antigén gyorsteszten átesni. Az altatóorvos javasolta hogy ha meg tudom oldani, menjek be hozzájuk a műtét előtti nap reggel a tesztre, és csak azután indítsam a hashajtást otthon, hogy negatív lett a teszt (ezután persze közösségbe már ne menjek). Ez egy nagyon jó tipp volt, éltem a lehetőséggel. Nem tudom másutt ez megoldható-e, érdemes megérdeklődni.

MŰTÉT NAPJA

Reggel hat órára kellett érkeznem a kórházba, gyors adminisztráció és szobaelfoglalás után beöntést kaptam. Ezután egy óra felkészülési időm volt kicsit lélekben megérkezni, míg beért az orvos és uh-on még egyszer megvizsgált. Egyeztettünk még egyszer a kívánalmakról (csak miómát veszünk ki, méh marad, lehetőleg laparral), bár hozzátette hogy ő mindent megtesz, de nem zárható ki a hasi metszés lehetősége, amiről korábban is beszéltünk.
Ezt követően felgyorsultak az események. Kaptam fehér gumiharisnyát, ezt nem kellett külön beszereznem. Kaptam infúziót és három darab nyugtató-szedáló bogyót. Benézett hozzám az aneszteziológus is. Elmondta hogy intravénásan majd a műtét alatt gázzal altatnak. Ezután 8:30-kor fütyörészve jött értem a műtős pasi. Nem kaptam műtős ruhát, meztelenül kellett felmásznom a zöld hordágyra, egy zöld lepedővel voltam csak letakarva. Ez először fura volt, de nem zavart különösebben. Míg leértünk az alagsori műtőbe, külön élmény volt mindenkinek mosolygós jó reggelt köszönni. Valójában viccesnek találtam, hogy a folyosón tologatnak, gondolom a bogyók hatására már kellően boldog voltam. A műtőben is mindenki barátságosan üdvözölt. Kaptam sapkát, átemeltek a műtőasztalra. Meglepődtem, hogy hasonlít egy nőgyógyászati vizsgáló székhez.

Viccelődtek, hogy ne aggódjak, napi 7-8 beteget szoktak csak elejteni

Békésen szemléltem, ahogy sürögnek körülöttem, aztán szóltak, hogy most jön az alvás része, gondoljak valami szépre. Két másodperc múlva el is aludtam. A szobámban ébredtem dél körül magamtól a saját ágyamban. Jött a főnővér és az orvos is. Gyorsan elmondták a lényeget. 90 percig izzadtak, de sikerült a műtét laparral. Mindent lecsekkoltak. Petevezetőim átjárhatók, petefészkeim szépek, a méhem tuti (ezt a doki mondta ), egyéb elváltozást nem találtak. Kaptam infúziót, fájdalomcsillapítót, tompa hasi fájdalmat éreztem csak, inkább álmos voltam, de nem szédültem, nem émelyegtem. Ekkor már látogatókat is fogadhattam. Óránként jöttek lázat, vérnyomást mérni, kora este elviselhető fájdalom mellett felálltam, sétáltam a szobaajtóig és vissza. A mumusként elképzelt katéter kifejezetten kényelmes volt, nem is éreztem. Ekkor láttam a hasamat is először tapaszok nélkül. Három egy centis metszést középen bikini vonalnál és egyet a köldök fölött. Én mondjuk azt hittem köldök alatt lesz, de így is jó. Ihattam kis vizet és kaptam kekszet.
Az éjszaka folyamán azért pár erősebb fájdalomcsillapító lecsúszott. Nagyon bántottak a gázok, vándorolt a hasamban és a bordáim alatt megrekedt levegő, akaratlanul is összerándult a hasam a friss sebekkel, szörnyű volt. Vállamba nekem nem sugárzott ki. 1-2 órákat tudtam aludni. Próbáltam helyezkedni a lábammal, de ahogy mocorogtam, a drain cső is bökdösött belülről, rossz volt mindenhogyan, de kibírtam.

MŰTÉT UTÁNI NAP

Reggel kiszedték a katétert, újabb szurikat kaptam és vért is vettek. Eltávolították a drain csövet. A gázok amint sétálni kezdtem, kiürültek, nem fájt azután semmim. A varratokat tapasz nélkül szabadon hagyták, úgy szebben gyógyul állítólag. Röviden kimentem a folyosóra cammogni pár hosszat. Délutánra kiszedték a branült is a kézfejemből, a vacsorát az asztalnál katonásan elfogyasztottam. A kaja amúgy nagyon jó volt. Napi öt étkezés, nem igényelt külön kiegészítést, néhány pohár kefírt, natúr joghurtot kértem pluszban otthonról. Megkaptam az utolsó szurikat is, mondták hogy következő nap reggel hívhatom a családom, hazaengednek. A második este békésen telt, átaludtam az éjszakát.

MŰTÉT UTÁNI MÁSODIK NAP

A reggeli viziten megnéztek, mondták, hogy szuper minden, hazaengednek. Öt nap múlva varratszedés, négy hét múlva kontroll, akkor lesz szövettani eredmény. Megkaptam a zárójelentést. Elégedetten távoztam, még mondtam is, hogy szívesen maradnék pár napot, olyan jól éreztem magam. A kórház barátságos, világos, tiszta volt. A szoba kényelmes, kétágyas (cuki szobatárssal), légkondi, tv, széf, saját zuhanyzó, gyönyörű zöld kilátással. Minden nővérke végtelenül kedves, emberséges, figyelmes volt. Mondhatnám hogy ennyi pénzért még szép, de ez a fokú kedvesség abszolút nem magától értetődő. Szerintem, bánhattak volna velem közömbösen vagy akár lekezelően is. Talán nem a legcsillivillibb klinika, de abszolút szívvel-lélekkel hely! Szívesen visszajönnék ide szülni is, haha…..

OTTHONI LÁBADOZÁS

A műtét óta eltelt két hét. Megvolt a varratszedés, szépen gyógyulok. Sokat fekszem és pihenek, de igyekszem sűrűn felkelni és sétálgatni. A közérzetem remek, minden egyre könnyebb. A katéter helyét egy hétig éreztem, majd magától elmúlt a kellemetlen érzés. A varratokat naponta ecseteltem, néha húzódtak, figyelni kellett hogy ne akadjanak. A drain sebet védő tapaszt naponta cseréltem, nekem nem váladékozott, egyszer sem ázott át. Figyelek a sok folyadékbevitelre és a kímélő vegyes étrendre (a csoportban korábban megosztott hasi műtétek utáni diéta leírását követem). Az első héten enyhe pecsételő vérzést tapasztaltam néha nagyon tompa alhasi fájdalommal, ez elmúlt. A műtét előtt bár alapos béltisztításon estem át, és a napján se igen ettem, az 5. napon mégis kezdett aggasztani, hogy nincs székletem, csak a szelek távoznak. Említettem ezt a kórházban is, mielőtt hazaengedtek, de csak legyintettek rá. A csoportban olvastam a Hunyadi gyógyvízről, szerencsére nekem is bevált, csodálatosan újraindította a bélmozgást! Ha ezt tudom, már a kórházba is magammal viszem!

Evelin hasa a közel 17 cm mióma eltávolítása, műtét után három héttel. Forrás: mioma.hu közösség

ÖSSZEGZÉS

Szóval a „mijómából” tényleg csak a „jó” maradt! Nem mondom, hogy repetáznék belőle, de a műtét teljességgel vállalható dolog, sokkal rémisztőbb volt elgondolni mint átélni. Ne féljetek tőle! Büszke vagyok, hogy bátor és erős voltam, és megszabadultam a mióma terhétől szó szerint és átvitt értelemben is. Ezt kívánom nektek is!
Köszi, ha végigolvastátok! Remélem, a tapasztalataim másoknak is hasznosak lesznek! Ha kérdésetek lenne, szívesen válaszolok!

Evelin