Csilla történetét olvashatod, aki életmódváltoztatás hatására ért el a mióma növekedésének megállításában, életminőség javításban félév alatt szép eredményeket.
Kedves Gabi!
Emlékszel még rám?
Tavaly szeptemberben találtak nálam sok kis 10 mm-es miómát. Ki akarták venni a méhemet mert emellett még méhszájsebem is volt. De a rákszűrés eredménye P2 volt, azaz nem volt indokolt a méh kivétele. Hála istennek nem mentem ebbe a ” buliba” bele.
Múlt ősszel életmódváltásba fogtam, azóta eltelt félév
Nyilván ahogy veled is beszéltem, ha ritkán húst eszem, akkor azt mindenképp megnézem hol veszem, ne legyen „műhús”. Sok vitamint és ásványi anyagot (C, D vitaminok, magnézium) nagy mennyiségben kapott a szervezetem. Rengeteg hormonegyensúlyt célzó gyógyteát iszom. Többek között a miómára is összeállított teakeveréket, valamint szálas zöld teát mindennap.
Szóval most voltam 6 hónap után ultrahang vizsgálaton, és a miómáim megvannak, de kb. ugyanannyian. A lényeg hogy a tavaly szeptemberi állípothoz viszonyítva mindegyik 10 mm-es, tehát nem nőttek! Nagyon boldog vagyok, folytatom tovább azt amit elkezdtem és amitől egyébként jól is érzem magam.
49 évesen a stagnálás jó eredmények számít
Örülök hogy veled is találkoztam, a weboldalra bukkantam és sok hasznos infóhoz jutottam. Én is azt gondolom, mindenképpen esélyt kell adni az alternatív gyógymódoknak. Persze ez csak akkor működik, ha hiszel benne, teszel érte.
Csilla
Sziasztok! Karácsonyi ajándékként megszabadultam a méhemtől, ami tele volt kisebb miómákkal (mint utóbb megtudtam) és a hasüreg felé rohamosan növekedő giga miómával. Koromnál (53) fogva úgy látták jónak, hogy a petefészkek és a méhnyak is menjen, mert akkor már azok sem betegedhetnek meg a jövőben.Sajnálom, hogy nem pár évvel korábban történt az eltávolítás, mert akkor más vágást lehetett volna alkalmazni, de így is szerencsés vagyok, mert elég volt a köldök alatt, függőlegesen vágni. Leírom, ami eszembe jut, mert nekem is nagyon sokat segítettek az itteni írások. Felkészülés:
Reggel 7-kor betegfelvétel (leletekkel: kardiológia, aneszteziólogusvélemény, tüdőszűrés, vércsoport meghatározás, vérkép), majd covid teszt a befektetés előtt. Azután megmutatták az ágyam.
5 percet adtak az átöltözésre. Villámgyorsan branülök behelyezése, gyógyszerek és egy infúzió bekötése következett. Szerencsére már otthon összeraktam az intenzív őrzős csomagomat: (csőrös v. sport) kulacs mentes vízzel (jó ha szelepes), bugyi, betét, tisztálkodó cuccok, papírtüri, saját gyógyszer (de meg kell kérdezni, hogy mit lehet bevenni, mert pl. vérnyomáscsökkentőt tettek az infúzióba.)
Nagyon fontos!: torok pátyolgató cukorka (ha szükséges, cukormentes) mert megóv a köhögéstől, ami a legrosszabb a (hapcizást leszámítva) hasi műtét után, telefon+töltő – (már az intenzív őrzőből engednek telefonálni). Következő lépésként gyorsan lehalkítottam a telefonomat ( Már csak erre maradt időm és 5 másodperces hívásra a férjnek, hogy kezdődik), és pikk-pakk már a műtőasztalon feküdtem. Izgulni sem maradt időm. Egy csapat megkezdte az előkészületeket és az altatást, bátorító szeretettel és odafigyeléssel. Műtét: Pár óra múlva az ágyamban ébredtem az őrzőben. Időnként bekapcsolt egy vérnyomásmérő a karomon és az egyéb funkciókat is ellenőrizték a műszerek. Pisire nincs gond.
Még egy helyes plusz ridikült is kaptam, amibe a hasüregi esetleges folyadék tudott ürülni.
Műtét után őrző: Reggelig pihenéssel, alvással mulattam az időt. Ébredés után keksszel kínáltak, de diétás puffasztott rizs is volt. Majd a legnagyobb meglepetésemre zuhanyozni invitáltak, azzal a megjegyzéssel, hogy nem baj, ha a kötés vizes lesz (sőt úgy könnyebben lejött a ragacsos rész az átkötésnél). (A pisis katétert közben kikapták – semmiség volt az egész és be sem gyulladt, amitől tartottam).
Visszakísértek az eredeti kórterembe az ágyamhoz és megkezdődött a kellemesebb része a kórházi életnek. A hasi dréncsövet még aznap ki is vették (na ez kicsit kellemetlen volt, mintha egy hosszú gilisztát húztak volna ki a hasamból, de nem fájt igazán), mert már nem magyon ürült semmi cucc.
Hárman voltunk egy kórteremben, amihez tiszta, rendes fürdőszoba+wc tartozott. Sétálgattunk a folyosón és még gyógytornásztattak is bennünket. Fontos a kiméletes, de rendszeres mozgás, hogy beinduljon a bélműködés, később ne legyenek összenövések!Az elkövetkező időszak fókuszában a kakilás állt, hiszen csak akkor lehet hazamenni, ha siker koronázta erőfeszítéseinket. Ennek érdekében tényleg mindent megtettünk (1-3 ek olivaolaj evés előtt, szilvalekvár, séta, megengedett mozgás…) majd rásegített másnap 2 ek szirupos cuccal a nővérke is.Az étel minőségével és mennyiségével nekem minden rendben volt. Még kuszkusz is volt egyszer köretnek, párolt zöldségek, párolt csirkemellfilé, igazi alma.Azért bedobtam a tasimba teljes kiötlésű lapkenyeret a biztonság kévéért.Kidolgoztam egy, hogyan maradjon szárazon a kötés zuhanyozás közben(a varratszedésig, szárazon kell tartani) módszert. A betankolt betéteimből ragasztottam rá a kötésre, így még a véletlen vízcseppektől is megóvtam. Kivétel nélkül mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Igazán egy magánklinikán érezhettem magam, pedig az I.sz. nőgyógyászati klinikán, a Baross utcában voltam.Másfél hónap alatt jutottam idáig, covid ide-oda. Lehet bármit mondani a magyar egészségügyre, de én nagyon kellemesen csalódtam és maximálisan elégedett vagyok.
Hálával gondolok az orvosokra, nővérekre, gyógytornászra, dietetikusra, műtőssegédekre és mindenkire, aki hozzajárult a gyogyulásomhoz!Köszönöm nagyszerű munkájukat!(Első nap sem volt olyan szörnyű, mint amire számítottam és azóta napról-napra jobb.
A haskötőt használom hosszabb sétánál vagy állásnál, de köztes időszakban megteszi a gumírozott alakformáló trikó és bugyi…sokkal könnyebb és fájdalommentesebb a viselésével a helyzet.A legrosszabb a köhögéstől való félelem mert az fájdalmas, de eddig visszaűztem az összeset, az orrom csavargatásával és torokcukorkák szopogatásával.Erről jut eszembe, az altatáshoz használt cső sem sértette meg a légcsövem, nem fájt, csak néha porszerű cuccot kellett volna kiköhögni amit nem merek azóta sem.
Nekem már jobb a közérzetem, pedig nem voltak extra mióma tüneteim a méretén kívül.
Kívánok Mindenkinek bátorságot a jó döntéshez és kitartást a teljes gyógyulásig!
Szia! Azt tudod, h ki operált? Amúgy nagyon klassz beszámolót írtál – köszönjük szépen!
Dr. Tóth-Pál Ernő műtött, ezt is utólag tudtam meg, pedig én azt hittem, hogy Dr. Silhavy Mihály fog műteni, de lehet, hogy mindketten ott voltak. Biztos mindennek van oka. 21-én, kedden jöttem haza, de már előző nap és aznap is sok műtét volt és sokat kellett volna várnom az orvosra, hogy 2 műtét között beszéljünk. Így elengedtem a kérdezgetés lehetőségét távozáskor, pedig azt hittem, akkor többet megtudhatok. Örültem, hogy kezemben a zárójelentés és siethetek haza.Persze, még az intenzíven egy fiatalabb orvos beszámolt a lényegről, csak akkor még elég álmoskás voltam, hogy kérdezgessek. Néhány hét alatt elkészül a szövettan, gondolom, az részletesebb lesz…súly, db, stb. Remélem, az is rendben lesz. Szerintem nem ha nem privátban mentek és nem választott orvos műt, ott is tökéletesen működik a rendszer.
Sziasztok, leírom mi történt velem, és kérdezni is szeretnék.
Évek óta tudok a miómámról, de igazi gondot, fájdalmat, vérzést semmi tünetet soha nem okozott.
Az aktuális nőgyógyászom (már nem hozzá járok) minden évben megnézte a méretét hüvelyi ultrahanggal,
szépen lassan növögetett, de mindig azt mondta, hogy mivel nem okoz tünetet nem kell vele foglalkozni.
(Semmi tanács, mit ne csináljak, milyen lehetőségek vannak stb.). Közben keményen sportoltam, ugrálással járt, (amit ugye azóta tudok, hogy nem tett jót). A miómám közben elérte a 7,5 cm-t, és hátsó falban helyezkedett el. Problémát még mindig nem okozott. Közben a hüvely bemenetnél megjelent valami, kemény kis kúp alakú. Ettől megijedtem, elmentem egy másik nőgyógyászhoz, de ő polipnak nézte, műtétet javasolt. Aztán, hogy biztos legyek a dolgomba elmentem egy másik magán dokihoz, aki elmondta, hogy meg van süllyedve a méhem, és ami megjelent az nem más, mint a méhszáj. Ő egyből javasolta, hogy mivel már szültem, és nem tervezek többet, ki kell venni mindent cakk-pakk. Ettől én nem voltam boldog, hiszen nagyon aktív életet éltem, és féltem, hogy mi marad meg utána, olyan sok rosszat olvastam vizelettartási gondokról stb. Ezután még két szakvéleményt kértem, és abban mindenki megegyezett, hogy ki kell venni a méhem, csak abban nem, hogy mi menjen, mi maradjon, és milyen technikával. Végül az utolsó szakvélemény, és orvos volt az amelyik maximálisan megnyugtató volt számomra, medencefenék specialista. Mivel lazák a kötőszöveteim, ezért egy hálóval történő megerősítést javasolt.
A petefészkek megmaradtak. Októberben volt a műtét, ami pozitív csalódás volt számomra, nehezebb felépülésre számítottam.
Nyilván sokat pihenek, de azért mozogni is kell az összenövések elkerülése miatt. Kérdésem pedig az, hogy amikor kivették a méhem, már túl voltam a peteérésen, a ciklus harmadik hetében voltam. Hiába vették ki, negyedik héten elkezdtem vérezni, és ez egy hete tart. Létezik az, hogy a korábban megérett petesejt ilyen formán távozik akkor is ha nincs méhem? A méhszáj műtéti helye nem hiszem, hogy vérzik, hiszen egy hét telt el a műtét és a vérzés kezdete között és addig nem vérzett semmi. Kezdjek aggódni, vagy ez normális? Amúgy nem vészes a dolog, mert tisztasági betéttel elvagyok, és a doki is azt mondta, hogy nem kell aggódni
Az eszem megáll az ilyen nőgyógyászoktól, hogy amíg viszonylag kicsi a mióma és nem okoz panaszt, addig az
a tanácsok, hogy ó nem kell vele foglalkozni.. amikor meg már jönnek a tünetek, a mióma megnőtt, akkor pedig ki kell venni
a méhet.. nagyon dühítő..
Én is pont így jártam sajnos ???? 2 éve megállapították van 2-3db pici miomám, nem kell foglalkozni vele.
Most meg nincs miatta méhem már.