Miómák miatti laparoszkópos méheltávolítás

Kínzó tünetek, vérszegénységet okozó erős menstruáció, megnagyobbodott, deformálódott hátrahajló méh, egy nagy és több kicsi mióma miatt döntött betegtársunk a méheltávolítás mellett. Minden történet egyedi, de részleteiben más betegek számára is tartalmaz hasznos információkat. Melinda egy laparoszkópos méheltávolítás előzményeit, a döntéshez vezető utat, a műtét és regenerálódás tanulságairól szóló „beszámolóját” osztja meg az olvasókkal.

Bízom abban, hogy a történetben található információk téged is közelebb visznek a gyógyuláshoz és a jobb életminőség kialakításához. Íme Melinda három gyógyulási fázist bermutató fotókkal illusztrált laparoszkópos méheltávolításának története.

A bejegyzés végén megtalálod a méheltávolítás három típusáról, a méheltávolítás szövődményeinek kivédéséről,  a méheltávolítás indokairól, a szexuális élet változásáról és több méheltávolítás témában született bejegyzés linkjét. Görgess le!

Laparoszkópos méheltávolítás miómák miatt – történet a műtéttől a felépülésig

2026 márciusában laparoszkópos méheltávolításon estem át. A műtét során a méhemet és a petevezetékeimet távolították el, a méhnyakamat és a petefészkeimet megtartották. Mivel a műtét előtt én magam is sok személyes beszámolót olvastam, úgy gondoltam, érdemes megosztanom a saját tapasztalataimat is. Remélem, hogy azok számára, akik hasonló helyzet előtt állnak, ez a történet segítséget vagy megnyugvást jelenthet.
Fontos hangsúlyoznom, hogy az alábbiakban a saját, személyes tapasztalataimat osztom meg a laparoszkópos méheltávolítással kapcsolatban; minden eset egyedi, ezért a műtéttel, a kezelési lehetőségekkel és a felépüléssel kapcsolatos döntéseket mindig a kezelőorvossal érdemes megbeszélni.

Mi vezetett a műtéthez?

2020 óta több mióma növekedett a méhemben. 2026-ra a legnagyobb, amely a méh közepén, befelé növekedett, már ökölnyi méretűre, emellett további 7-8 kisebb mióma is jelen volt. 40 év alatti vagyok, nem műtöttek korábban, nem is szültem, endometriózist nem állapítottak meg.

A tünetek az évek során egyre súlyosabbá váltak. A menstruációim fájdalmasak voltak, több napig fájdalomcsillapítóra szorultam, a vérzés mennyisége is jelentősen megnőtt. A végén már alig két nap alatt zajlott le az egész ciklus, nagy véralvadékok kíséretében, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy ezekben a napokban elhagyjam az otthonomat.

Az erős vérvesztés következtében vérszegénnyé váltam, állandó fáradtság gyötört, emellett gyakran jelentkezett derékfájás, vizelési inger és nyomásérzés a belek környékén. A hátrahajló méhem a miómák miatt megnagyobbodott és deformálódott. Az orvosom szerint a méh már „beékelődött” a környező szervek közé, így az eltávolítást ajánlotta és sajnos nekem ez már megváltást jelentett, mert ilyen tünetekkel a munka/életvezetés nehezemre esett.

A rosszindulatú elváltozások kizárása

A műtét előtti évben több vizsgálaton is átestem annak érdekében, hogy kizárjuk a méhemben esetlegesen felmerülő rosszindulatú folyamatokat:
tumormarker-vizsgálatok (CEA, ROMA-index)

• kontrasztanyagos MRI
• méhtükrözéses mintavétel
  Szerencsére minden eredmény negatív lett, a műtét utáni szövettan is teljesen megnyugtató eredményt hozott

Felkészülés a műtétre

A műtét előtti hetekben tudatosan próbáltam csökkenteni a stresszt. Sokat sétáltam, időt töltöttem a természetben, gyógytornász segítségével erősítettem a hát- és törzsizmaimat, megtanultam a medencefenék-tornát. Emellett igyekeztem olyan tevékenységekkel foglalkozni, amelyek feltöltöttek és elterelték a figyelmemet a közelgő beavatkozásról. Ennek ellenére lelkileg megterhelő időszak volt, amelyben sokat segítettek azok a személyes tapasztalatok, amelyeket másoktól olvashattam.

Tapasztalataim a műtét után közvetlenül

Reggel 6:30-ra érkeztem a kórházba. Előző este 20 órától már nem ehettem és nem ihattam. Hashajtásra nem volt szükség. 11:00-kor kaptam egy fél altatót és hányinger elleni gyógyszert, a műtét után 14:30-kor ébredtem a szobában. A hasamon négy kis tapasz volt, valamint katétert kaptam, de draincsőre nem volt szükség. A laparoszkópot a köldökön keresztül vezették be (nem fájt utána, nem volt érzékeny), emellett három apró metszést ejtettek a hasfalon. A méhet egy körülbelül 2,5 centiméteres nyíláson keresztül távolították el. A hasam nem lett feltűnően nagyobb a műtét után. Sem a műtét után, sem pedig otthon a lábadozás alatt semennyi vérzés vagy barnás folyás sem jelentkezett nálam.

Az első órák: émelygés és gázfájdalom

Az ébredést követő néhány órában jelentős émelygéssel küzdöttem. Ez az altatógáz hatásának bizonyult és estére fokozatosan megszűnt. Felülni, enni, inni nem tudtam, egyedül egy mentolos cukorkát tudtam elszopogatni, az altatás enyhén irritálja a torkot, a hang is picit fura lesz, érdemes a kórházba mentolos cukorral készülni. A legkellemetlenebb élményt azonban a “gázfájdalom” jelentette. A laparoszkópos műtétek során szén-dioxidot juttatnak a hasüregbe, ami utólag szúró fájdalmat okozhat. Nálam a vállaimba is kisugárzott, több óra volt, mire elkezdett a levegő távozni. Ez az első napok egyik legzavaróbb tünete, de szerencsére fokozatosan enyhült és elmúlt.

Az első felállás este történt meg. Olyan érzésem volt, mintha a hasam le akarna szakadni, ami először ijesztő volt, de már másnap jelentősen javult az érzés. Az első éjszakán keveset aludtam. A hasam puffadt volt, de komoly fájdalmat nem éreztem, mert rendszeresen kaptam fájdalomcsillapítót. Nálam a Cataflam vált be leginkább, amelyet az első héten otthon is szedtem. Két hétig kizárólag háton tudtam aludni, oldalra csak fokozatosan sikerült fordulnom. Este kaptam az első vérhígító injekciót a karomba, otthon Tizennégy napig a férjem adta felváltva jobb és bal karba, nem fájt, nem volt mellékhatás.

Étkezés és egy fontos tanulság: a folyadékbevitel

A kórházi első estén már tudtam inni, ropit enni. Nekem a 3 dl-es sportkupakos babavíz vált be, kiegészítve a szívószálas kis gyümölcslevekkel, gond nélkül tudtam belőle felülve inni. Könnyű gyermek piskóták és kisebb csokik estek még jól a műtét után. A katéter eltávolítása után (nem volt fájdalmas) sajnos nem ittam eleget és túl sokáig vártam az első mosdólátogatással. Ennek következtében hajnalban majdnem elájultam, amikor kimentem a WC-re. Utólag azt gondolom, hogy érdemes tudatosan figyelni a megfelelő folyadékbevitelre és az első alkalommal lehetőleg segítséggel eljutni a mosdóig. Másnap csak hideg szendvicset és virslit tudtam enni, de az jól esett, éhes voltam. Nagyon sokat ittam, felkelni és elmenni a mosóig nem volt kellemes, de próbálkozni kellett a szobában való sétával, óvatosan, lassan meg is tettem, egyre jobban ment. A műtét másnapján, este és a következő reggelen visszatérő hasi görcsök jelentkeztek székletürítéskor, amelyek feltehetően az emésztés helyreállásával függtek össze. Ez az állapot még körülbelül két napig tartott, majd fokozatosan elmúlt.

Hazatérés és az első hetek

Két kórházi éjszaka után térhettem haza. Mivel egy negyedik emeleti lakásban élek lift nélkül, magán betegszállítást kértem, nem tudtam volna 72 lépcsőt megtenni, az urak egy beteghordó-széken felvittek. Ez utólag nagyon jó döntésnek bizonyult. A lépcsőzést egy hét múlva tettem meg, egyesével vettem a fokokat, a 4. héten tudtam a megszokott módon lépcsőzni. A műtét utáni első héten napi 1-2 fájdalomcsillapítót bevettem, mert délutánonként 37 fokos lett a hőm, nem ment feljebb, de nem akartam, hogy gyulladás lépjen fel, a hőemelkedés szépen magától el is múlt. Tüsszenteni, köhögni, a torkot köszörülni, nevetni az első héten kellemetlen a belső varratok miatt. Az első két héten jelentős segítségre szorultam: pl. fürdés, öltözködés, házimunka, bevásárlás. A férjem egy hét szabadságot vett ki, majd egy hétig otthonról dolgozott, nagy biztonságérzetet adott, hogy ott van velem két hétig.

Milyen érzés a méhem nélkül?

Én azonnal észleltem a különbséget már a kórházban, úgy fogalmaztam, hogy már nem érzem magam lent olyan “nyitottnak”. A hüvely a kórházban a szokásosnál szárazabb érzésű volt, de az pár napra rá jó lett és az új helyzethez is gyorsan hozzászoktam, azóta nem tűnik fel az érzés vagy a különbség.

Sebgyógyulás és mindennapi praktikák

A varratszedés egy héttel a műtét után történt, teljesen fájdalommentesen. A sebeket kezdetben Octenisepttel kezeltem, később pedig Contractubex gélt használtam. Számomra ez sokat segített abban, hogy a hegek szépen gyógyuljanak és ne váljanak érzékennyé. Az öltözködés is kihívást jelentett. Hosszú ideig csak puha leggingset vagy melegítőnadrágot tudtam viselni, a farmer kényelmetlen volt.

Valamennyire kímélő étrendet követtem, semmi puffasztót nem ettem, inkább csak egyszerű hús-köret ebédet, reggel-este szendvics, közben gyümölcs és könnyebb nassolnivalót, de nagyon sok vizet, teát ittam, a 2. héttől kávét is. 2 hétig azonban állandóan éhes voltam, a húst hússal tudtam volna enni nassolni valóval. Főleg délelőttönként voltam farkaséhes, alig vártam a reggelit, majd az ebédet, ha lezajlottak ezek az étkezések, jobban éreztem magam. Ez a nagy éhség-roham később elmúlt. A vasat a 2. héten kezdtem el szedni a többi szokásos vitaminnal együtt. A 3. héten kezdtem el főzni magunkra maximum félórás ebédet, addig futártól rendeltem az ételt, mert nem bírtam volna a konyhában állni. A lábadozás alatt kicsit híztam a mozgáshiány miatt.

A fáradtság maradt velem a legtovább

Én a lábadozás alatt nem éltem át fájdalmakat, inkább diszkomfort érzet, seb érzékenység, szúró érzésekkel tudnám jellemezni az időszakot és ott volt a nagy fáradtságérzet! A műtét előtti évek vérszegénysége valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy még nyolc héttel később is jelentős energia hiányt éreztem. Bár hétről hétre javult az állapotom, a régi energiaszintem csak jóval később kezdett visszatérni.

Mozgás és visszatérés az aktivitáshoz

Már az első napokban próbáltam rövid sétákat tenni a lakásban, de hosszabb ideig ülni nem tudtam. A harmadik héttől kezdtem újra többet mozogni, de a fizikai állóképességem jelentősen csökkent, hanyag tartásom lett, a tartóizmok, a hátizmok elgyengültek. A szobámban lévő gyaloglógépen eleinte a 3. héttől csak fél kilométert tudtam megtenni, de a hatodik héttől napi 2–2,5 kilométeres sétákra voltam már képes, ekkor kezdtem újra gyógytornász segítségével mozogni, a betanult gyakorlatoktól és a napi tornától a tartásom fokozatosan javult.

Kontrollvizsgálat és a ciklus

A hathetes kontrollvizsgálaton az orvos mindent rendben talált és engedélyt adott a normál életvitel fokozatos visszaállítására. Mivel a petefészkeim megmaradtak, a hormonális ciklus továbbra is működik. A mellfeszülés, a hangulatingadozások, a fejfájás időnként ugyanúgy jelentkeznek, de menstruációm már nincs.

Szexuális élet a műtét után

Ebben mindenképpen az orvos utasítását kell követni, nálam 6 hét telt el szexuális élet nélkül, utána óvatosan, kíméletesen újra tudtuk kezdeni. Semmilyen hüvelyi fájdalmat nem éreztem azóta sem, az általános izomgyengeséget emelném ki, ami az első alkalmakat megnehezítené, így kímélő pózokat érdemes választani és a partner tudtára adni azonnal, ha valami kényelmetlen vagy zavaró. Az orgazmus érzetben nem történt változás, megmaradt éppen olyan kellemesnek, mint műtét előtt, sőt, sokkal önfeledtebben, lazábban zajlik az egész, mint korábban.

A lábadozás legfontosabb eleme szerintem a nyugalom

Ha megoldható, érdemes a teljes gyógyulási időszakot (kb. 8 hetet vagy amennyit az orvos javasol) önmagunkra fordítani, és félretenni a munkával, háztartással vagy egyéb kötelezettségekkel kapcsolatos elvárásokat. Ez a néhány hét szóljon csakis a regenerációról!

Amit ma gondolok erről az egészről

A műtét utáni első hetek nem voltak könnyűek. Több segítségre volt szükségem, mint amire előzetesen számítottam és a felépülés is hosszabb folyamatnak bizonyult, mint amit elképzeltem, mégis, visszatekintve nem bántam meg a döntést. Minden egyes hét könnyebb lett, a korábbi tüneteim megszűntek, ma egészségesebbnek érzem magam, mint a műtét előtt. (Az éveken át kísérő vashiányos vérszegénységem a műtét után három hónappal már nem látszik a kontroll vérképen!)

A felépülés során sokat jelentettek a jó könyvek, filmek, a kellemes zenék, a természet, a családi-baráti kapcsolatok, kis házikedvenc… szerintem fontos pozitív hobbikkal, erőt adó dolgokkal előkészülni a lábadozás idejére. Azt tanácsolom továbbá minden érintettnek, hogy merjen segítséget kérni, legyen az pár, családtag, barát, szomszéd, terapeuta…,bárki, aki valamivel jobbá teheti a nehéz heteket. Legyen türelmes önmagával és adjon időt a testének a gyógyulásra. A regeneráció lassú folyamat lehet, de napról napra könnyebb lesz.

Kapcsolódó bejegyzések:

A méheltávolítások három típusa

A méheltávolítás lehetséges szövődményei és következményei  

Mikor indokolt a méheltávolítás?

Hogyan változik a szexuális élet méheltávolítás után? 

Méheltávolítás hasi vágással (történet) a debreceni klinikán  

Hogyan előzhető meg életmódváltással a méheltávolítás?