Evelyn csupán 31 éves és néhány év alatt csecsemőfőnyi miómája született. Munkája miatt nem próbálkozott az alternatív kezeléssel. Végül a mióma műtéti eltávolítása mellett döntött. Történetének első részében a mióma felbukkanásának előzményeit, a műtét és a magánellátás melletti döntéséhez vezető utat ismerheted meg.
Evelin története
Szeptember 13-án estem át sikeres laparoszkópos méhmegtartó, tizenkét centis csecsemőfőnyi hátsófali mióma eltávolításon egy magánklinikán. Történetemmel szeretnék erőt, bátorságot, megerősítést adni mindenkinek, aki fél, hezitál, műtét előtt áll. Pozitív tapasztalatokból sosem elég!
Előzmények
25 éves koromban (most 31 vagyok), hat éve diagnosztizáltak nálam miómát egy rutin cytológiai vizsgálat során, rögtön öt centissel indultam. Több orvos véleményét is kikértem akkor, 3-ból kettő azonnali műtétet javasolt, amitől én borzasztóan rettegtem, sosem műtöttek még. Akkoriban semmi problémát nem okozott a miómám, gyerekvállalási szándékom sem volt. Az orvosommal végül annyiban maradtunk, hogy nem piszkáljuk, amíg nincsenek panaszok, fél évente kontroll, aztán meglátjuk. Nagyon sokáig tünetmentes voltam, leginkább a tudat volt nyomasztó, hogy valamit hordozok magamban, ami nem oda való… Aztán idővel jöttek a panaszok: a mióma évente nőtt 1-1 centit, pocakom lett, elkezdte nyomni a hólyagomat, végbelemet, szurkáló alhasi és térdbe sugárzó fájdalmakat, nehéz has-érzést, fájdalmas, darabos menstruációt okozott. A végére jóval túlnőtte az egyébként is kicsi hét centis méhemet, és gyakorlatilag kívülről összenyomta. Négy éve nyugdíjba ment az akkori sztk-s nőgyógyászom. Az ő helyére érkező jelenlegi kezelőorvosom tudatosította bennem, hogy a műtétet záros határidőn belül szükséges lesz megejteni.
Hogyan győztem le a félelmet?
Laparoszkópiát javasolt, és hogy kezdjek el fórumokra járni, neten olvasgatni, keressek fel egy számomra szimpatikus mióma specialistát. Két éve a pandémia berobbanása nyomós érvnek tűnt a további halogatásra, a panaszaimat már úgyis megszoktam, nekem nem sürgős, gondoltam, inkább kivártam. Aztán amikor idén januárban rám jött a pánik, szorongással kezdtek kezelni. A pszichiáterem is biztatott hogy a műtétet még idén tudjam le, mert az idegeim igencsak megsínylették ezt az állapotot, január óta antidepresszánst szedek. Nagyon megviselt lelkileg, hogy növekszik bennem ez az izé, ketyegett az óra és rettegtem a műtéttől, és tudtam, valójában egyedül én és a félelmeim állnak a gyógyulásom útjában. Két éve ismertem meg a vőlegényemet, akivel azóta babát tervezünk. 31 éves vagyok, még nem szültem. Nem is kellett ennél erősebb motiváció. Komoly elhatározás született bennem tehát hogy nem halogatok tovább. Idén legyőzöm a félelmeimet és megszabadulok a hátizsákos mióma-krumplimtól.
Melyik ellátást válasszam? Állami vagy magán?
Miután csatlakoztam a mioma.hu közösséghez valamikor február tájékán, tudomást szereztem a SOTE Mióma Ambulanciáról, ami szerintem nagyon menő, hogy van, gondoltam kezdésnek elmegyek oda, hátha tb alapon is lenne megoldás a problémámra. Áprilisban nagy várakozásokkal mentem az első vizsgálatra majd a bemutatásra. Martonos és Sobel doktor urak vizsgáltak. A laparoszkópiát már az elején elvetették a mióma méretére hivatkozva (myoma permagna). Azt mondták, még a kamera se férne be tőle a hasamba… tehát hasi vágást javasoltak és közölték, hogy 50-50 % hogy a méhem megmarad. Sobel doktor úr rideg tájékoztatása hidegzuhanyként ért, nem gondoltam, hogy ekkora a baj, vagy talán csak akkor gondoltam bele igazán.
Mióma specialistát kerestem
Mentem tovább. Egy magánklinika mióma specialistát kerestem fel májusban, nagyon jókat olvastam róla a közösségben. A professzor híres arról, hogy nagyméretű miómákat bravúrosan eltávolít, ráadásul meddőségi specialista is. Azonnal meggyőzött szerény, higgadt, megnyugtató természete és udvariassága. Tájékoztatott a műtét kockázatairól (benne volt a pakliban a hasi vágás és a méheltávolítás minimális lehetősége), de úgy vélte 98 % valószínűséggel laparral és méhmegtartással meg tudja oldani az operációt (azt mondta, laparral 17 centis hátsófali mióma volt eddig a rekordja ). Azt azért hozzátette, hogy szerencsésebb lett volna még akkor műteni, amikor még csak 5 centis volt. Nekem ennél jobb ajánlat nem kellett, visszamondtam a SOTE-s műtéti előjegyzést, szeptember 13 lett az új műtéti időpontom (reméltem, hogy szerencsét hoz).
Evelin
(név és cím a szerkesztőségben)
A második részben a műtéti előkészületekről, a műtét menetéről és a műtét utáni két nap tapasztalatáról, az otthoni lábadozás időszakáról olvashatsz.
Kapcsolódó bejegyzések:
Hogyan tovább mióma műtét után?
A mióma műtét utáni hat hétről
Mióma műtétek utáni felépülés időtartama
Görögdinnye méretű 4 kg-os hátsó fali mióma
Sziasztok, veszem a bátorságot és én is megírom mi is történt velem. Engem rendes hasi vágásos műtéttel műtöttek. Csecsemőfejnyi miómát távolítottak el a méhem hátsó falából mégmegtartással egy klinikán. Nálam nem merült fel a laparoszkópia lehetősége, de én nem bánom. Azt gondolom ezt az orvosnak kell megállapítani, hogy biztonságosabb, jobb az adott esetet kezelni. Én nem vagyok, hála égnek mint sokan mások, pánikolós típus. A méh egyik fő ere is közel volt a miómához, rossz helyen is volt, meg nagy is volt.Nálam is volt hashajtás a műtét előtt. Műtét előtti nap már csak könnyűt ehettem, tökfőzelék volt két pirítóssal. Műtét napján reggel még ittam vizet. Muszáj volt, ha nem iszom összeesnek a vénák, kínlódás a branült betenni. Ha sokat iszol, könnyű a vénát eltalálni. Műtét előtt két órával már nem ittam. Kaptam gyomorvédőt és frontint. Vicces volt, sose voltam még ennyire dekoncentrált. A műtőben asszisztensek előkészítettek, a nőgyógyászatra nekem kellett felmászni. A dokival is váltottam pár szót a műtőben, aztán egy nő fölém hajolt mosolyogva és kiütött. Ébredéskor ott lent mindenem fájt. De kaptam fájdalomcsillapitot, a napi dózist ki is használtam. Nem hagytak sokáig pihenni, keltettek, kiszedték a katétert, mentünk pisilni, mosakodni. A doktor úr bejött este a műtét után és mindent szépen elmagyarázott mi, hogy történt. Jól sikerült a műtét. Végre megszabadultam a miómától. Két éjszakát töltöttem a kórházban. Kaja, szoba is nagyon jó volt. Otthon a lábadozásom is gond nélkül ment. Fájdalomcsillapítót a műtét utáni ötödik napig szedtem. Puffadás nekem kicsit nehezebben múlt el, négy hét alatt kábé. Levolacot szedtem hogy könnyű legyen a székelés, ez ment. A műtét után egy hónappal teljesen elhagytam ezt is. A hegem szép, sztem alig fog látszani. Mindenhova felszívódó varratok kerültek. így varratszedés sem volt. Összességében egy nagyon pozitív tapasztalat a magánklinika, nem volt olcsó, de megérte kifizetni. Akinek kisebb a miómája és nem pont egy éren fekszik annak érdemes kísérletezni az alternatív gyógymódokkal, egyik munkatársamnak sikerült a műtétet elkerülni.